kardjába dőlt halott a város 
kivérzett szürkén hangtalan 
Szinva-parti remény-gyomokban 
eladom nap mint nap magam

(tovább…)

Dús gazzal vert Szinva parton,
ki-ki bicsaklik az idő.

(tovább…)

Az Utat kerestem;
– zsákutcákba vittek,
önjelölt tanítók
kik magukban hittek.

(tovább…)

(költői ujjgyakorlat Villon modorában)

(tovább…)

Jaj, azoknak, akik az isten
Kinőtt cipőit fényesítik

(tovább…)

mert leírtad egyszer …
ott a szegleten

(tovább…)

Áldott lélekkel indulok,
nevetve világra, halálra.
Kezembe’ fegyver helyett
szívem hordom, e gyilkos tájra.

(tovább…)

felhőkkel játszom
és ők velem

(tovább…)