temenos

(költői ujjgyakorlat Villon modorában)

Indulj bolond! Na lépj tovább!
Mit vársz az élet, még mit ád?
Könnyeket kaptál eleget,
többet is talán, mint lehet.
Mindig csak vártál.
Mindig csak bíztál.
Valami titkos kincsről írtál,
mit neked rejtet el ez ég.
Röhög csak rajtad most a nép.

Indulj bolond! Na lépj tovább!
Mit vársz az élet, még mit ád?
Öreg vagy, gyenge, nyomorult.
Minden reményed sírba hullt.
Nem látod már a kék eget.
Kutyák ugatják jöttödet
S nincs ki lemossa könnyedet.
Csalódtál minden szép csodába’
Szerelembe’, Igazságba’.

Indulj bolond! Na lépj tovább!
Mit vársz az élet, még mit ád?
Nem vagy csak szánalmas pára.
Átkozott, halálra várva.
Vernek most bottal.
Vernek most szóval.
Nem várnak rád édes csókkal.
Mit akarsz mégis, te bolond!
Mit ért az életed…mondd ?!

Herceg! Lehet bolond vagyok,
sipkámon csengettyűk zenéltek.
Az élet nekem csak ezt adott,
s nem vesznek körbe csalfa fények.
De hazudnom, nem kellett soha.
Bolond vagyok, de nem ostoba.

Grafika: Navratil Zsuzsanna