Szinva partján

Dús gazzal vert Szinva parton,
ki-ki bicsaklik az idő.

Szinva partján


Pofonja úgy veri arcom
mint féltékeny de céda nő,
ki hűtlenül, de követeli
hitem, vágyam, szerelmemet,
s hiszi bennem még megleli
mi réges-régen elveszett.

Dús gazzal vert Szinva parton,
talán megáll olykor Isten.
Jut neki egy ócska karton
esővédett falszögletben,
s onnan nézi, hogy mint rohan
medrében gyors áradása,
szavakkal leírhatatlan
szennyével az élet vágya.

Bús szókkal vert Szinva parton,
napra nap jön, minden mindegy.
Az éveket nem számolom,
előbb-utóbb kiterítnek,
s leszek én is elfeledett,
Atyjához tért boldog halott.
Lehunyom égő szememet…
néha még szépet álmodok.

Grafika: Navratil Zsuzsanna