a széteső tér-idő kontinuitás elaggott dallamait hallgatom
kettős-köröket rajzolnak körém mint ha létezésünk mindig
csak digitális volna nulla vagy egy

(tovább…)

hát te ki vagy kérdezte a tükör
amikor Einstein egy reggelt elé állott
s mesteri módon elrendezte
kócos frizuráját

(tovább…)

Nem lüktet bennem Róma vére.
Hegyeim tövébe’ rejtelmes világ,
a Pannon dombokon bandukló napsugár,
s Kolozsvár utcái nem nekem mesélik,
Dácia szépséges titkait.

(tovább…)

Az Utat kerestem;
– zsákutcákba vittek,
önjelölt tanítók
kik magukban hittek.

(tovább…)

„Mentenem kéne ami menthető”
a költészet végvidékén bolyongva számba venni
mindazt mit ránk hagytak elődeink.

(tovább…)