persze a mosoly
hogy minden rendben
oksa a világ és benne minden
hirdetik ezt bár hitük nincsen

(tovább…)

hátra dőlök, s nézem
amint játszanak
a szavak…

(tovább…)

hát te ki vagy kérdezte a tükör
amikor Einstein egy reggelt elé állott
s mesteri módon elrendezte
kócos frizuráját

(tovább…)

Nem lüktet bennem Róma vére.
Hegyeim tövébe’ rejtelmes világ,
a Pannon dombokon bandukló napsugár,
s Kolozsvár utcái nem nekem mesélik,
Dácia szépséges titkait.

(tovább…)

Halott e táj, merev, fehér
szemfedőt borított rá a dér.
Ágaskodnak száraz gazok.
E néma pusztán mit akarok.

(tovább…)

Az Utat kerestem;
– zsákutcákba vittek,
önjelölt tanítók
kik magukban hittek.

(tovább…)

Jaj, azoknak, akik az isten
Kinőtt cipőit fényesítik

(tovább…)