Nevetni kell
a széteső tér-idő kontinuitás elaggott dallamait hallgatom
kettős-köröket rajzolnak körém mint ha létezésünk mindig
csak digitális volna nulla vagy egy
igen nem jó és gonosz….menny pokol
én a pentaton zene bujkáló dallamát keresem
kölyök koromban egyszer megvert az apám
talán igaza volt de lehet hogy tévedett
sosem tudom már megkérdezni tőle s lehet
nem is akarnám hallani válaszát oly mindegy már
mi történt akkor ott a patakparti fák alatt
pedig akkor lázadtam először…mi ellen?
már én sem tudom csak azt hogy valami
nem ismert remegés futott végig gyomromon
s beleszédültem mint azóta mindig ha felrúgom létem
megszokott kaptafáit…ha érezni akarom az utat
Grafika: Navratil Zsuzsanna