Halott e táj, merev, fehér
szemfedőt borított rá a dér.
Ágaskodnak száraz gazok.
E néma pusztán mit akarok.

Lantom törik üres szemek.
Morzsánként lopják a hitemet.
Bár poklokba alá szállok,
dicsőülnek torz kontárok.

Elhagy erőm, fáradt vagyok.
Senkikkel én nem harcolok.
Leroskadok, le a földre,
s tavaszt várok szűz ölébe.

Grafika: Navratil Zsuzsanna