Tanítás
Kinek adtam volna másnak?
Szomjas földek esőt várnak.
Nekem már az Isten mindegy.
Nézz szemembe! Magad higgyed!
Mindkét kezem zsebre vágva,
Útnak indultam a mába.
Kavics rúgva fütyörészek.
Aki nem lát, mondja: – Részeg!
Fölöttem nincs csak a kék ég.
Itt vagyok ha messze mennék,
mert ahogy a csillag fordul
szíved újra nála koldul.
Nem leszek én soha kettő.
Mert csak egy van, a Teremtő.
S amíg látja tükörképed,
nem szólít a nevén téged
Grafika: Navratil Zsuzsanna