temenos

elmúlt egy vers
talán nem is volt soha

ostoba képzetek sora rám borul
konokul mint csillaggal szórt égi takaró
egy csésze kakaó
fakó bársonyos tapéta
néma foltjain mereng az elme
a kenyér megszelve várja harapásodat
sípol egy vonat
már megint magányos
fázós éjek jönnek és halkan esik
félek elveszik üveggolyóim a nagyok
ki vagyok
magam dúdolom
egy halom ócska verssel
foszlott felhők szélén tarka angyalok

Grafika: Navratil Zsuzsanna