Életmese
Valahogy úgy,
ahogy nem lehet.
mert minden
oly más
de mégis
ismerős
Te vagy:
a rács
benne
feszülő
indulat
a korlát
s keríted
önmagad
de köztük
a térben
Te vagy
a Szabadság
így vagy
egy
sok
végtelen
rabság
s életre
ítélve
szavak
börtönőre
vágyaiddal
kerékbe törve
hol minden
remények
porba hullnak
éltetnek mégis
áldott holnap
-ok oktalan
titkos sejtelmei
Grafika: Navratil Zsuzsanna