Címke: Isten

1 Reply

Lelkünk kulcsa.

Azt mondják, száz éve meghalt
a táltos lelkű, részeges, magyar.
Száz éve már, porlad a csontja
hát írjon verset róla, ki akar.

S ha eléggé tetszetős a strófa
pénzt is kap érte, amit elihat
egy borgőzős pesti romkocsmában,
vagy csak úgy, a nagy semmi alatt.

Mert a semmi, itt mindig változatlan
konokul, búsan ugyan az a semmi
hiába kiáltják itt lent jó bolondok
ideje volna: Tenni! Tenni! Tenni!

Ott fentről, jó magasról,
köpnek rá mindig: – Nem lehet!
Kinek nem kell, ez a középszer
elmehet innen, vagy meggebed.

Már az Isten is  elfordult e tájtól.
Csudákat tenni máshová jár.
Hol hiszik még hittel, hogy egy napon
a mennyekből majd alá száll.

A mi hitünk már rég kicsorbult,
mint fa görcsébe a rossz fejsze
De hiszünk hitetlen hitünkkel,
mint lelkünk kulcsa: Ady Endre



Leave a reply

Ki vagy te?

Ma egy történet jutott eszembe, hát leírtam. Olvassátok derűvel.

A mestert felkereste egy ifjú, hogy a tanítványa legyen. A mester végigmérte a szemével majd megkérdezte: – Ki vagy te?
(tovább…)



Leave a reply

Tanítás

Kinek adtam volna másnak?
Szomjas földek esőt várnak.
Nekem már az Isten mindegy.
Nézz szemembe! Magad higgyed!
cimnelkuli
(tovább…)



Leave a reply

Örökké lázadón

Nem lüktet bennem Róma vére.
Hegyeim tövébe’ rejtelmes világ,
a Pannon dombokon bandukló napsugár,
s Kolozsvár utcái nem nekem mesélik,
Dácia szépséges titkait.

Orokkel azadon

(tovább…)



Leave a reply

Hogyishívják

tudod az a hogyishívják
valakmi dé vagy el
eldől minden vagy úgy marad
Hogyishivjak

(tovább…)



Leave a reply

Szinva partján

Dús gazzal vert Szinva parton,
ki-ki bicsaklik az idő.

Szinva partján

(tovább…)



Leave a reply

Jaj azoknak…

Jaj, azoknak, akik az isten
Kinőtt cipőit fényesítik

ivelodes

(tovább…)