Lelkünk kulcsa.

Azt mondják, száz éve meghalt
a táltos lelkű, részeges, magyar.
Száz éve már, porlad a csontja
hát írjon verset róla, ki akar.

S ha eléggé tetszetős a strófa
pénzt is kap érte, amit elihat
egy borgőzős pesti romkocsmában,
vagy csak úgy, a nagy semmi alatt.

Mert a semmi, itt mindig változatlan
konokul, búsan ugyan az a semmi
hiába kiáltják itt lent jó bolondok
ideje volna: Tenni! Tenni! Tenni!

Ott fentről, jó magasról,
köpnek rá mindig: – Nem lehet!
Kinek nem kell, ez a középszer
elmehet innen, vagy meggebed.

Már az Isten is  elfordult e tájtól.
Csudákat tenni máshová jár.
Hol hiszik még hittel, hogy egy napon
a mennyekből majd alá száll.

A mi hitünk már rég kicsorbult,
mint fa görcsébe a rossz fejsze
De hiszünk hitetlen hitünkkel,
mint lelkünk kulcsa: Ady Endre



One thought on “Lelkünk kulcsa.

    temenosh
    on said:

    Régóta nem tettem fel semmit a honlapra, igaz időm sem volt nagyon írni, de azért néha elkövetek ezt-azt. Ez egy hirtelen felindulásból elkövetett vers Ady halálának 100. évfordulója alkalmából kiírt pályázatra. Mondjuk nem nyert semmit…de talán nem annyira rossz…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük