Napi jegyzet. 2015.06.03

A Magyarországi Európa Társaság szervezésében, a Nyitott Társadalom Alapítvány és a német liberális Naumann Alapítvány pedig támogatásával, tegnap egy tanácskozás zajlott Brüsszelben, melynek témája aMagyarország és az illiberális demokrácia volt, adta hírül az Origó.
Ezen a tanácskozáson, „Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője azt mondta, hogy a korrupció nem véletlenszerű kísérőjelensége, hanem lényege az illiberális állami berendezkedésnek. Ennek logikai alapja szerinte az, hogy az illiberális állam magasabb rendű nemzeti célokat tűz ki, e célok elérésére alkalmatlannak tartja a kaotikus liberális környezetet, és a javak elosztását illetően biztosítani akarja azt, hogy a gazdasági erő azok kezében legyen, akik ezt az erőt a nemzeti célok érdekében képesek alkalmazni.”
Jó néhányan, az idősebb nemzedék, átéltünk már egy hasonló dolgot ebben az országban, csak akkor nem illiberális demokráciának, hanem a szocialista haza építésének nevezték, de lényegét tekintve ugyan ezt lehetet róla elmondani. Voltak néhányan a párt legfőbb vezetésében, akik mindig tudták, hogy a gazdasági erőt, hogyan kell a szocialista célok érdekében alkalmazni.
Hát, ez akkor sem jött be, mert a „vörös és zöld bárok” ahogy akkoriban nevezték a párt által az ipar illetve a mezőgazdaság vezetőinek kinevezett embereket, ezt az erőt leginkább arra használták, hogy egyszerűen szétlopták az egészet. Kialakult egy oligarchia, akik közül az eszesebbek átmentették magukat a rendszerváltás utánra is, és biztosították az MSZMP utódpártjainak a gazdasági hátországot. A FIDESZ az első kormányzása alatt (1998-tól 2002-ig) megpróbálta, majd most a másodikban (2010-től) következetesen befejezte ennek a gazdasági háttérhatalomnak a megtörését. Közben pedig elkövetett két olyan hibát, amelyekkel hosszútávra is aláásta annak lehetőségét, hogy hazánk a belátható jövőben igazán növekedési pályára állhasson.
Az első az, hogy a szocialista-liberális gazdasági háttérhatalmat úgy szorították vissza, hogy létrehozták a saját ugyanilyen oligarchájukat. Ez az új oligarchia éppen ugyan olyan korrupt mint minden előző, így a gazdasági erőforrások jórészt magánzsebekbe vándorolnak illetve a felhasználásuk is gyakran értelmetlen mert olyan emberek döntenek róla akik nem a tudásuk, hanem a „párt” iránti elkötelezettségük miatt kerültek arra a posztra ahol most vannak.
A másik hiba ettől sokkal nagyobb. Jelentőségében csak a hetvenes évek közepén elkövetett, akkor jó ötletnek tűnő, de végül is az egész szocialista tábor összeomlásához vezető döntéshez hasonlítható. Akkor a világpiaci olajár robbanás hatását nem hagyták „begyürüzni” csak fokozatosan. Ennek hatására a szocialista gazdaságok továbbra is pazarlóan működtek, miközben a nyugati és távol keleti piacgazdaságok egyre hatékonyabbak lettek. A nyolcvanak évek közepére a két gazdasági rendszer közt olyan óriási lett a teljesítmény különbség, hogy az már tarthatatlanná tette a szocialista rendszer felsőbbrendűségének eszméjét. Most ugyan ez zajlik a megújuló energiaforrások területén. Miközben minden olyan ország, amelynek vezetői gondolkodnak egy kicsit, támogatják a megújuló energia egyre szélesebb körű alkalmazását, hazánk gáz és atom érdekeltségű legfelsőbb szintű oligarchái leginkább ellehetetlenítik ezek bevezetését. A következmények ugyan azok lesznek, mint jó harminc-negyven évvel ezelőtt, a korrupcióval amúgy is megterhelt hazai gazdaság képtelen lesz versenyezni a hatékonyabban termelő külföldiekkel.