A nemzeti konfrontáció margójára.

Ismét van nemzeti konzultáció, bár sokan inkább nemzeti inzultációnak nevezik. Szerintem meg konfrontáció, mert a valódi megbeszélés helyett az ellentétek szítására jó.
Miről szól ez a mostani nemzeti kérdezz-felelek játék? Első olvasatban a bevándorlásról és a terrorizmusról. Második olvasatban a szegénységről és a félelemről.
Már az első kérdésnél ledöbbenek. Ugyanis egy kérdés feltevéséből rögtön látszik, hogy aki kérdez az mennyire tájékozott az adott tárgykörben. Nos, kedves Miniszterelnökség! (Ők vannak megjelölve felelős kiadóként.) Az ISIS terrorista csoport már nem létezik. 2014 június 29.-e óta egyszerűen az Iszlám Állam (IS vagy IÁ) nevet használják. Valamikor, amikor ismerkedtem az újságírással, azt tanították nekem, hogy mindig készüljek fel, ha kérdeznem kell valamit, mert nincs attól égőbb egy zsurnaliszta számára, ha a válaszoló azzal kezdi, hogy helyre teszi a kérdését. De lépjünk ezen tovább.
Hogy mennyire tartom fontos kérdésnek az erősödő terrorcselekményeket? Csak annyiban, hogy előre láthatóan, ha csak nem szállnak le hamarosan földönkívüliek a bolygónkon, az elkövetkező évek minden bizonnyal egyik, hanem a legfontosabb külpolitikai tényezője lesz az iszlám terrorizmus, de ezt mindenki tudja, aki egy kicsit is érdeklődik a világ eseményei iránt. Erről minek megkérdezni az embereket? Hogy ők is tudják-e? Vagy inkább azért, hogy féljenek?
Olvasom tovább. Lehet-e terrorcselekmény Magyarországon? A válasz egyértelműen igen és ez a kérdés ismét csak félelem keltésére jó.
Harmadik pont. Erről az egészről Brüsszel tehet? Nos, ezt hívom én Göbbelsi magasságnak vagy mélységnek. Az első két pontban félelmet keltünk, majd a harmadikban kimondjuk, hogy bizony ez kizárólag valakiknek a bűne. Hogy a zsidóké vagy Brüsszelé tökmindegy. A lényeg, hogy legyen egy ellenségkép. „Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt…”. Vajon mennyit tud egy magyar átlag polgár arról, hogy hogyan kezeli az EU a menekült ügyeket?
Jön a negyedik kérdés. Persze tudom, ezt a kísérő levélben is leírta miniszterelnök úr. (Apropó kísérő levél. Hogyan lehet egy nemzeti „megbeszélésnek” nevezett eseményhez egy olyan levelet mellékelni, melyben a feladó minden feltett kérdésre már előre válaszol?) Itt megjelenik két új szó. A megélhetési és a törvénytelen. Egy átlagember számára mindkettő riasztó és félelemkeltő. Amire az ötödik pont még rátesz egy lapáttal, mert zsigerből az olvasó mindennapi megélhetését támadja azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, (akik ráadásul, mint tudjuk az előző pontból törvénytelenül is jönnek) az ő munkahelyére ácsingóznak.
A hatodik pont az előző gyomortáji ráhatás után visszatér Brüsszelre, mint vétkes bűnbakra, aki megbukott ezekben az ügyekben. Vagyis az EU veszélyezteti az olvasó munkáját és megélhetését.
Eddig tartott a puhítás. A hetedik pont már harcosan kiáll a dolgozó kisember, nyugdíjas mellett, amikor az előző félelem keltések után a kormány szigorúbb bevándorlási szabályozásához kér felhatalmazást, amit a nyolcadik pontban meg is nevez „őrizetbe vétel”, majd a kilencedikben „visszafordítani saját hazájukba”.
A tízedik pont már a mézesmadzag kategória. Amíg itt vannak a menekültek „saját maguk biztosítsák az ellátási költségeiket!? Nos, itt omlik össze a logika. A gondolkodó olvasók szemében eltompul a fény. Néhányan gyorsan megisznak pár pohár hungarikumot, hogy egyáltalán tovább tudjanak olvasni. Ezt komolyan gondolják? Próbálom elképzelni a helyzetet. A magyarul egy kukkot nem beszélő, az IS elől menekülő iraki földműves keresztény család, aki minden pénzét arra költötte, hogy török, görög, szerb meg kitudja milyen embercsempészek segítségével valahogy az EU-ba jusson, hogyan tudja a saját ellátását itt nálunk fedezni? Adunk nekik munkát? Kiét? A közmunkásokét? Mert mást nem tudnak csinálni.
A tizenegyedik pont legalább értelmes. Nos nem azért ahogy írták. Hanem ahogy olvasom. Mert mondjuk az előbbi példaként említett iraki család hazájában mit tud az EU jelenleg tenni? Mivel tud segíteni? Vagy a szíreknek, líbiaiaknak? Ha viszont úgy olvasom, hogy Anglia, Hollandia vagy Németország segítsen hazánknak, hogy ne tántorogjon ki hozzájuk a fél országunk, akkor van értelme a kérdésnek.
A záró pont ismét a mézesmadzag. Ha nincsenek bevándorlók több pénz jut a családoknak (és ahogy minden elcsépelt Hollywoodi filmben előkerül) a születendő gyermeknek.
Összegezve. Deja vu érzéseim vannak, mert ilyen megosztó és félelemkeltő módon feltett mondatokat olvastam már régebben is. Egészen pontosan a kettős állampolgárságról tartott népszavazáskor az MSZP propaganda anyagaiban. Ott is ugyan arra építkeztek. A magyar emberek szegénységére és a félelemre, hogy azt a keveset is elveszíthetik, amijük van.

2015.05.21