Ki vagy te?

Ma egy történet jutott eszembe, hát leírtam. Olvassátok derűvel.

A mestert felkereste egy ifjú, hogy a tanítványa legyen. A mester végigmérte a szemével majd megkérdezte: – Ki vagy te?
Az ifjú erre elmondta a nevét, hogy honnan jött, kik a szülei, milyen iskolákat végzett, kik voltak a tanítói, melyek a kedvenc könyvei, versei, milyen mestereket olvasott és hogy merre járt eddig a világban. Hosszan és részletesen bemutatta önmagát.
A mester figyelmesen hallgatott, majd amikor az ifjú abbahagyta, azt mondta: – Ez mind szép és jó. De ez csak a külsőd. Ha majd tudod, hogy valójában ki is vagy, ott legbelül, akkor gyere vissza hozzám.
Az ifjú szomorúan távozott.
Sok-sok év múlva a mester felkereste az egyik tanítványát egy távoli városban, és ott azt hallotta, hogy él abban a városban egy nagyon nagy tudású bölcs férfi. Kíváncsi lett és felkereste. A férfi éppen tanította a tanítványait egy nagy árnyas csarnokban. A mester leült hátul egy félhomályos sarokban és figyelmesen hallgatta a beszédét. Néhány mondat után világossá vált számára, hogy a férfi valóban az Isteni bölcsesség tudója és csak a legnagyobb mesterekhez mérhető a tanítása.
Amikor a férfi befejezte a tanítást, a mester előjött a sarokból és elindult feléje. A férfi amint meglátta elé sietett, illedelmesen és nagy tisztelettel köszöntötte a nevén. A mester meglepődött és megkérdezte: – Találkoztunk mi már? Honnan ismersz engem?
Igen találkoztunk. – felelte a férfi.  – Én vagyok az az ifjú, akit évekkel ezelőtt a tanítványod akart lenni, de azzal utasítottál el, hogy majd akkor menjek vissza hozzád, ha már tudom, hogy ki vagyok.
– De akkor miért nem jöttél vissza hozzám? – kérdezte csodálkozva a mester.
– Azért nem, mert amikor rájöttem, hogy valójában ki is vagyok itt legbelül, akkor arra is rájöttem, hogy aki igazán ismeri önmagát, annak nincs szüksége mesterekre. – felelte a férfi.