Kassák-redivivus

„Mentenem kéne ami menthető”
a költészet végvidékén bolyongva számba venni
mindazt mit ránk hagytak elődeink.

Kassak


Számba venni ízlelni rágni emészteni
vérem részévé tenni a tudást
mit szétszórt
e szóból emelt tornyok romjai között
mik hirdették egykor a rend és szabadság üzenetét
egy végzetes groteszk bohóc.
A töprengésből elég
elég a cifra nyafogásból
az öncélú versekből elég
kit költővé átkozott a sorsa
maga magával nem rendelkezik.
Mint ki holdárnyékba lép s a világ számára láthatatlan
de mégis ott van lát figyel tanul álmodik szeret
végül verssé gyűrve össze kiokádja
korunk emészthetetlen eszenciáját.
Gyémánt kemény tömött falakká rakni össze újra
melynek kövei között a késpenge nem talál utat
legföljebb könnyebb célt válasz magának
csontkalitkában remegő szívünk.
De szigorú geometriával tervezni s építeni
kell mégis pont ezért is a lélek végső katedrálisát
hogy oltalmat leljen menedéket
kit többé nem részegít
mirhás borával a jelen.
Bolond beszéd ez tudom
de félelmes beszéd ez
mert erő van benne az igazság
mit kimondani a gyermeknek
és a versek borzongtató őrültjeinek joga.
Ez a költészet valóságlényege
Önnön magam pokol bugyraiban járva
szétszóróm köztettek útmutatóul
tíz körmömmel falakba karcolt
vérvörös hieroglifáim
hogy ki utánam jön el ne tévedjen.
Mentenem kell hát mi menthető
templomok törött kristály ablakát
málladzó freskók darabjait
a padló apró mozaikját
s törtorrú márvány angyalok
szájszögletében bujkáló mosolyt.
Gyűjteni kell és egyberakni
új igaz rendbe
a költészet végvidékén
innen és túl annak határain
lerázva minden konvenciót
ledöntve magunk emelte tilalomfáink
melyek erdejétől nem vesszük észre
ha fölöttünk elröpül a nikkel szamovár.

Grafika: Navratil Zsuzsanna