A nyulak és rókák.

Ha valaki egy kicsit is figyelmesen olvasgatja a napi híreket, és nem rest utána is nézni egy-két hírnek, akkor nagyon érdekes dolgokat találhat. Engem konkréten a világgazdaság állapotáról szóló vélekedések és a lehetséges jövőkép érdekelt. Azt hiszem a legtöbb olvasóm, hozzám hasonlóan nem túl képzet, ezen a területen. De ez nem baj, ugyanis ahogy olvasgattam, arra jöttem rá, hogy mások sem azok. Még azok sem, akik hivatásszerűen ezzel foglalkoznak, ugyanis olyan egymásnak teljesen ellentmondó szakvélemények vannak, amelyek alapjában kérdőjelezik meg számomra a közgazdaságtant, mint objektív tudományt. Egyre inkább az a véleményem, hogy egy szemfényvesztés áldozatai vagyunk, amikor a gazdasági szakemberek a statisztikáikkal és grafikonjaikkal megpróbálnak bennünket meggyőzni arról, hogy valami mérhető, kiszámítható dologról beszélnek.


Ha két biológus kérdezünk, akkor ők, egy szigeten lévő nyulak és rókák pillanatnyi számából hozzávetőlegesen jó eséllyel fognak közel hasonló számpárokat megjósolni a következő évekre az állatok számáról. Persze a hasonlat sántít, mondhatják, mert világgazdaság sokkal bonyolultabb, mint egy szigeten lévő nyulak és rókák biológiai rendszere. Akkor bonyolítsuk. Nem egy sziget van, hanem sok, és a szigetek, bizonyos időszakonként átjárhatókká válnak, vagyis a nyulak és a rókák szabadon átsétálhatnak, mondjuk apálykor az egyikről a másikra. Egy ilyen rendszerben a két biológusunk széttárja a karját és azt mondja ami a valóság, annyi változó van a rendszerben, hogy a pontos számítás lehetetlen. Tehetnek mondjuk becslést, az összes szigeten lévő állományokról, illetve egyes esetekben egy adott sziget állományára is, de az egész rendszer összességében átláthatatlan és kezelhetetlen. A rendszer élővé vált azáltal, hogy összeköttetés teremtődött a szigetek közt. Egy élő rendszerben pedig történhetnek nagyon gyors változások.
De mit csinálnak a közgazdászok? Vannak,(a nagy többség) akik simán számolgatják a „nyulakat és a rókákat” és azt gondolják, hogy minden a legnagyobb rendben van. A rendszer kezelhető. Hiszen a rókák oda mennek ahol sok a nyúl, a nyulak meg oda ahol kevés a róka. Számolgatják a mennyiségüket, nézik az átjárókat és újra számítgatnak. Persze némi bizonytalanság bennük is van, és alig van egy-kettő, aki ugyan azokból a számokból ugyan azokat a számokat hozza ki, mondjuk a következő 3-4 éves időszak végére.
És van néhány olyan ember, aki elég őszinte önmagához és hozzánk és olyasmit mond, amit nagyon nem szívesen hallanak azok, akik jól élnek „a nyulak és rókák” mostani állapotából, de azt hiszem mi egyszerű, a gazdaság berkeiben nem járatos emberek sem szívesen hallunk. Ugyanis ezek az „őszinték” gyakorlatilag azt mondják, amit én itt a szigetes példával ecseteltem. Vagyis, egy élő rendszerben történhetnek nagyon gyors változások. Olyan változások, amelyek alapjaiban döntik fel az egész kialakult rendet. Mára a világ, gazdaságilag nem egymástól elszigetelt országok halmaza, hanem ezek egymásra épülő szövevényes hálózata. A gazdaságok régebben sem voltak elszigetelve egymástól, de sokkal kevesebb találkozási pont volt. Néhány róka vagy nyúl megjelenése egy másik szigetről nem borította fel az adott sziget egyensúlyát, csak kivételes esetekben. Ma viszont annyi róka és nyúl rohangál a világgazdaság szigetei közt, egyikről a másikra, hogy a változások megjóslása lehetetlen. Persze a gazdaságban nem rókák és nyulak, hanem pénz és árúk rohangálnak.
A szigeteken lévő összes állatállomány megbecsléséhez hasonlóan mi is tehetünk becslést a teljes világggazdaságról, ha ismerjük a fő számokat. Ezek pedig a következőek. A világ országainak összes éves GDP-jének háromszorosa a föld teljes adósság állománya, és úgy nyolcszorosa a föld országainak teljes vagyona. Kezelhetőbben. Mondjuk az olvasómnak van 3 millió Ft éves jövedelme, van egy 17 milliót érő háza, egy 4 milliós autója és 3 milliót érnek a ruhái, bútorai, könyvei, használati tárgyai és mindezekhez van 9 millió forint adóssága. Ezt nevezik patt helyzetnek. Ugyanis a 3 milliós jövedelem mellett a 9 millió visszafizetése gyakorlatilag lehetetlen, hiszen fenn kell tartania magát (családját), költeni a lakásra stb. A törlesztésre a legjobb esetben annyi marad, hogy nem emelkedik tovább az adósság,de nem is csökken számottevően. A lakás eladhatatlan, akárcsak az autó és a személyes dolgok többsége, és ha valami váratlan történik, pld csökken a fizetése a munkahelyén az olvasónak, és nem tudja pótolni a hiányt, akkor nagyon gyorsan, válsághelyzetben találja magát.
Nos, nagyjából ez a helyzet ma a világban. Van egy hitel lufi, ami természetéből adódóan kifog pukkadni. Egy olyan hitel lufi, amihez hasonló még soha nem volt. Ha ez kipukkad, akkor olyan káosz lesz, amely után az 1929-es világgazdasági válság csak egy tündérmesének hat, a 2008-as válság pedig még lábjegyzetnek is alig fog bekerülni a gazdasági történelemkönyvekbe.
A megoldás a feltételezett olvasó példájában az lehet, ha valahogyan csökkenteni tudja az adósságát, vagyis leengedni a lufit mielőtt kidurran. Több jövedelemre tesz szert, csökkenti a költségeit. Persze ezt nagyon nehéz megcsinálni, de nem lehetetlen. A föld esetében is hasonló lehet a megoldás, de egyelőre ennek semmi jele, sőt. Az EU most éppen pénzt önt a piacra, amellyel a gazdaságot akarja felpörgetni, ami elsőre jó ötlet hiszen növeli a jövedelmet, de nagy eséllyel csak tovább növeli a lufit, mert rókák oda mennek ahol sok a nyúl. Vagyis a pénz a tőzsdére fog áramolni, ahol az eszközpiac most a legjobb befektetés, vagyis fújnak egy új lufit és tovább növelik az elsőt, ugyanis az eszközpiac túlárazott lesz, a hirtelen kereslet pedig további fejlesztésekre (értsd hitel felvételre) sarkalja ezek előállítóit, mert különben lemaradnak a versenyben. Abban a pillanatban, amikor az eszközpiac már nem lesz vonzó a tőke számára, kipukkad ez a lufi, meredeken esnek a részvények árfolyamai és ott marad egy sor cég hatalmas adóssággal a nyakán, és rengeteg kisember, akiknek minden pénze elúszik a tőzsdei befektetésén. Persze lehet a gazdaság is kicsit jobban pörög, de nagy valószínűséggel nem fog nagyobb mértékben nőni, mint a hitelállomány. Pedig az adósság csapdából csak úgy lehet kikerülni, ha a bevételek növekedése jelentősen meghaladja az adóság növekedését. (A kiadások csökkentése is vezethet némi eredményre, de a nadrágszíjat nem lehet végtelenségig húzni, mert van egy pont ahonnan már nem kapunk levegőt!)
Persze az EU nem magától jött rá erre az „öntsünk pénz a piacra” játékra. Az amerikaiak már megcsinálták előttük és úgy tűnik nekik jól sikerült, csakhogy a ma világban lévő irdatlan mennyiségű dollárnak tulajdonképpen nincs fedezete. Jóval több dollár van forgalomban, mint amennyi az amerikai gazdaság teljesítménye alapján reálisan lehetne. A dollár árfolyamát az tartja életben, hogy az olajüzlet a világban, dollárban számolódik. Ha lehetne másban is fizetni az olajért, akkor a dollár annyit sem érne, mint a papír, amire nyomták. Így talán kicsit érthetőbb a Putyin ellenes politika is, ugyanis ő és a kínaiak tavaly megállapodtak abban, hogy egymást közt nem dollárban fizetnek. Szó van egy közös valuta bevezetésről is.
Tehát, akkor van egy az egész világra kiterjedő hitel lufi és egy pénz lufi. Bármelyik kidurran az akkorát fog szólni, hogy ahhoz képest a Krakatau kitörése csak egy szellentésnek tűnik majd. Egy ilyen, az egész világra kiterjedő pénzügyi összeomlás azt eredményezheti, hogy a legtöbb országban csak azok a munkahelyek maradnak meg, amelyek közvetlenül összefüggnek a lakosság ellátásával, vagyis az alapélelmiszerek előállítása, szállítása, az ezekhez szükséges berendezések, gépek karbantartása valamint a közművek üzemeltetése. Minden egyéb megszűnik, mert sokáig nem lesz rá fizetőképes kereslet sem belföldön, sem külföldön. Összeomlanak az exportra termelő és a szolgáltató iparágak. A kilábalás pedig ebből a helyzetből hosszú lesz és nagyon nehéz, mindenütt. Magyarország számára különösen az lesz érdekes, hogy mit kezdünk majd a bürokráciájával, mert azzal a ténnyel elég kevesen vagyunk tisztában, hogy jelenleg hazánkban a bürokrácia legnagyobb foglalkoztató, de erről majd később írok részletesen is.
Persze mondhatja bárki azt, hogy ez az egész csak fantáziálás, és nem fog bekövetkezni. De ha utána keresgél egy kicsit, akkor azt fogja találni, hogy a közgazdászok, akik alapvetően eltérő álláspontokat hirdetnek, másképpen látnak szinte mindent, egyetlen dologban egyet értenek. A gazdasági és pénzügyi válságok kikerülhetetlenek, nem az a kérdés, hogy lesz-e újabb világgazdasági összeomlás. A kérdés csak az, hogy mikor.
ui: Akit érdekel, annak ajánlom megkeresni Jacob Rothscild idei éves jelentését a világ helyzetéről, amelyet most publikáltak, miközben ezt a cikket írtam.