A Holdhoz

Te vén lókötő, kerekképű tolvaj!
Mért lopkodod folyton álmomat?
A függönyrésen be-bekukucskálgatsz,
– mind untalan látom arcodat.

A holdhoz

Tá’n magányos lettél fent az égen,
s a csillagok nem játszanak veled?
Jöjj hát le, s mint egykor Li Taj Pó-val
iddogálj az árnyammal s velem!

Jó Tokaji borom, van még a pincében.
Megosztozom rajta véletek!
Testünk, lelkünk új tüzekre gyújtja,
s felidéz sok régi éneket.

Táncoljunk hát vígan cimborák!
Jó kedvel borozva, míg kiürül a tömlő,
hisz örökké élünk mi így hárman,
a hold, az árnyék, s a költő.

Grafika: Navratil Zsuzsanna