Almatorta

– Van-e még szürreális?
Kérdezte azon a szeptember délelőttön
Kovács tanár úr, nyugalmazott orosz tanár,

almatorta

ékes svéd nyelven ébenbőrű kedvesétől,
ki soha sem tudta rendesen kimondani
párja születési helyét, s ki most riadttan
kapaszkodott belé, mint az a madár a Ratkó versben
a nagyfeszültséggel telitett villanyvezeték
halált morgó harmóniáiba.

Lemenekülve az Empire State Building tetejéről
hallották az utcán a második becsapódást,
s akkor életében először és talán utoljára
hibátlanul formálva az „a” hangokat
könnyeivel küszködve mondta azt Brigi:
– I want to go to Sárospatak!

Kovács tanár úr csak mosolygott,
s arra gondolt;
Milyen naiv ez a fruska.

Grafika: Navratil Zsuzsanna