Monológ (parafrázis Márai Sándor azonos című versére)
Akarom, hogy higgyen Énbennem az Élet!
Hogy hitté váljanak gyenge akarások.
Merítsenek erőt verseimből mások,
s felragyogjon bennük valami szövétnek!
Nincs harag szívemben, mindent megbocsátok.
S kérem tőletek, ti is megbocsássatok,
mert elbukom gyakran s ilyenkor nem vagyok,
éltében is igaz…átkozott és áldott!
Elhordozni a múlt terhét vállamon,
könnyűvé teheti jótékony felejtés.
De jövőmet, mely csak titkosított sejtés,
magamra venni én, Egyedül nem tudom.
De hiszem azt, hogy felőlem meg van írva,
”boldog halottá szépült, Mátyus Attila.”
Grafika: Navratil Zsuzsanna