Magyar vidék 2004

 

Ki remél, csak az gondol a földdel
az vet, szánt, kapál, boronál,
gondoz szőlőt, ültet fákat
képzete a jövőbe jár.

magyarvidek2004

Hogy lesz-e fagy még, ettől retteg,
lesz-e eső végre már
aszott földet megöntözni,
mindig csak a jóra vár.

De nem jő jó már évek óta,
egyszer sok van, másszor kevés,
mintha minden csak bajt hozna
aszály, árvíz, fagy, jégverés.
S mintha nem vón elég gondja
orvosolni vidék baját,
öltönyösök járnak sorra,
s ígérnek fűt, fát, csodát.
Nem kérnek tőle szinte semmit,
csak négyévenként szavazatát.
Kormányok jönnek, kormányok mennek,
de a föld gondjával itt marad.
Itt marad nekünk, a vidéknek,
az izzadtság szagú népnek,
mely egyre csak fogy, apad.
Mély titkokat rejtő halmaival,
az ősök porló csontjaival.
Míg eladják ezt is lábunk alól,
hogy épüljön árából majd valahol
egy új cicomás üvegpalota,
s ha tudunk majd jól idegen nyelvet
cselédnek tán, jók leszünk oda.

Grafika: Navratil Zsuzsanna