Túl a halálon, avagy tűnődés az Fb-n.

Ma olyan versekkel és képekkel frissítjük a temenos-t, amelyek valahogy kapcsolódnak J.A-hoz…ugyanis…

A minap, kicsit úgy éreztem magam mint a székelyviccbeli Fábián Áron (vagy Küs Ábel, magyarországi változatban Kovács Pesta) aki megállt a kocsma előtt a lovaskocsijával, és addig iddogált az italmérésben, míg a lábán is alig állott. Aztán valahogy lefeküdt a szekérderékba és elaludt, mint a bunda. A két komája meg kifogta a lovait és bevitték őket valami istállóba. Megébredve aztán a székely atyafi körül nézett és eltöprengett magában: – Ha most én vagyok Fábián Áron, akkor ellopták a lovaim. De ha nem én vagyok Fábián Áron, akkor találtam egy szekeret.

Szóval valahogy így éreztem magam a minap, de ehhez nekem nem kellett iszogatnom, csak bejelentkeztem a facebook fiókomban. Mert ott arról értesítettek, hogy József Attila ismerősnek jelölt. Nekem meg a fenti történet jutott eszembe, mer’ akkor most vagy föltámadt József Attila, vagy én hóttam meg, csak nem tudok róla. Végig is néztem magamon gyorsan, de úgy találtam, hogy még élek, így csak az lehet, hogy József Attila olyan mint Elvis, vagyis él.

A Csecse becse versikém óta kicsit tartottam attól, hogy ha élne József Attila, akkor megorrolt volna rám, egyesek szerint ugyanis az a versem „szemtelen” De mivel most ismerősnek jelölt, így minden bizonnyal nem haragszik. Ennek pedig örülök.

Aztán azon gondolkodtam el, ha más halottaim is ismerősnek jelölhetnének, azok akiknek nem volt módjuk még az életükben használni az Fb-t…vajon lenne-e olyan aki nem jelölne meg ismerősnek, mert valamiért haragudna rám…