tudod az a hogyishívják
valakmi dé vagy el
eldől minden vagy úgy marad

(tovább…)

a gyerekek rég elfelejtett játékai között
Zsuzsi ma talált egy dobozt
benne fából készült építő kockák…
én minden komor felnőtt kezébe
adnék néha egy dobozzal

Grafika: Navratil Zsuzsanna

Akarom, hogy higgyen Énbennem az Élet!
Hogy hitté váljanak gyenge akarások.
Merítsenek erőt verseimből mások,
s felragyogjon bennük valami szövétnek!

(tovább…)

rohadtul hosszú volt a tél
persze a tavasz
átbasz csak megint
és rögtön nyár lesz
forró mint a vér

(tovább…)

Ki remél, csak az gondol a földdel
az vet, szánt, kapál, boronál,
gondoz szőlőt, ültet fákat
képzete a jövőbe jár.

(tovább…)

Magyarország, te örök ringyó!
Szeretlek én, mikor ringó
csípőddel magad kelleted.
Csábítasz duhaj keletet,
s ki minden bajban elhagyott,
ámítasz romlott nyugatot.

(tovább…)

Rohanunk vakon egymás mellett
Keresünk csókot, vad szerelmet
Szaladunk mindig lázas testtel
Elesünk vérző, tört sebekkel

(tovább…)

Halott e táj, merev, fehér
szemfedőt borított rá a dér.
Ágaskodnak száraz gazok.
E néma pusztán mit akarok.

(tovább…)

Jövök a sós folyó partjáról,
északi hegyek lábaitól.
Szívemben pásztortüzek égnek,
lelkemben táltos dala szól.

(tovább…)

Hát mindenki elment?
Csak mi maradtunk?
Temenosz kertjét nem őrzi más,
csak néhány bolond, kóbor költő?

(tovább…)