Kategória: Mátyus Attila versei

Leave a reply

Tanítás

Kinek adtam volna másnak?
Szomjas földek esőt várnak.
Nekem már az Isten mindegy.
Nézz szemembe! Magad higgyed!
cimnelkuli
(tovább…)



Leave a reply

Nevetni kell

a széteső tér-idő kontinuitás elaggott dallamait hallgatom
kettős-köröket rajzolnak körém mint ha létezésünk mindig
csak digitális volna nulla vagy egy

nevetnikell

(tovább…)



Leave a reply

Versgatyó

mint régi filmen látható
habot szel sok sok szép hajó
s árbócán leng a versgatyó
ott büszkén leng a versgatyó

versgatyó

(tovább…)



Leave a reply

Oksa

persze a mosoly
hogy minden rendben
oksa a világ és benne minden
hirdetik ezt bár hitük nincsen

OKSA

(tovább…)



Leave a reply

Írhatsz

kit érdekel ki énekel
s mit mond ma a költő

Irhatsz

(tovább…)



Leave a reply

ok…

persze az ok és az okozat
meg a harmónia praestabilita

ok (tovább…)



Leave a reply

A szabadság illúziója

Érezted már a fém ízét a szádba’,
ahogy a rácsba bemélyedt fogad?

A szabadság

(tovább…)



Leave a reply

a szemlélődés pozíciója…

hátra dőlök, s nézem
amint játszanak
a szavak…

A szemlélődés pozíciója

(tovább…)



Leave a reply

Einstein és a tükör

hát te ki vagy kérdezte a tükör
amikor Einstein egy reggelt elé állott
s mesteri módon elrendezte
kócos frizuráját

eisteinesatukor

(tovább…)



Leave a reply

Kvinta

Néha csak a némaság
csendből szőtt melódiája
mondhatja el, hogy milyen árva
bennünk a vágy:
szeretve, szeretve lenni.

Kvinta

Grafika: Navratil Zsuzsanna